Van, amit az ember nem is akar elmondani. Nem azért, mert szégyelli. Csak mert néha jobb - és másokkal szemben is kíméletesebb - megőrizni a látszatot.

Azon tűnődtem, vajon mi a nehezebb. Az elmondás maga, vagy az, hogy kinek mondjuk el. Vagy talán, amikor végre nekikezd az ember, a történet az, ami igazán számít.

Ha az ember becsukja a szemét, mindjárt nem látnak annyira bele.

Látni csak én láttam. Úgy láttam, ahogy a változást venni észre egy emberben, akivel hosszú ideig nem találkoztunk. Más, aki közben találkozik vele mindennap, az nem vesz észre semmit, mert a változás fokozatos.

Happy end nem létezik, az csak egy befejezetlen történet.

A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be.

Persze tudom, hogy mit akarok. Épp csak az a baj, hogy minden nap mást, és csak egyetlenegy dologban lehetek biztos: bármi is az, még nem az enyém.

Csak a jó emberek nem tudnak jól hazudni.

A gondolat a legellenállóbb parazita, ha egyszer gyökeret ver, kiirtani lehetetlen.

Szajuri, nem tudom, mikor láthatjuk ismét egymást, vagy milyen lesz a világ akkor, amikor ismét találkozunk. Valószínűleg szörnyűélmények lesznek mögöttünk. De mindig te fogsz az eszembe jutni, valahányszor úgy érzem, kell még szépségnek és jóságnak lennie ezen a világon.

Amikor a túlélés a tét, amikor már csak arról van szó, mi mozgatja, élteti az embert, akkor hirtelen végletesen egyszerűvé válik minden. Az ember vagy életben marad, vagy elpusztul.

Ha bírálnak téged, akkor valamit jól csinálsz. Hiszen csak azt támadják, akinél a labda van.

Sosem megfelelőa hely és az időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktetőpillanatban.

Ha meg akarom találni az igaz szerelmet, először is magamat kell megtalálnom.

Biztosan nincs itt olyan emberpár, akinek szíve annyira nyitva áll egymás előtt, annyira hasonló az ízlése, egybehangzó az érzése, mint annak idején nekik, akik annyi örömüket lelnék a másiknak az arcában, mint annak idején ők.

Az igazi szerelem több, mint egyszerűromantikus vonzalom, az barátság is egyben.

Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.

Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég.

Te az életem voltál, de én csak egy fejezet a Tiédben!